Tenni vagy nem tenni, az itt a kérdés
"Na jól van, hagyjál, az valami Harry Potter varázslat!" "Nem azt tolták pár éve a Titok c. könyvben?" "Olyan ezo-izé, azzal én nem tudok menni, semmi valós, tudományos pszichológiai alapja nincs." Folytathatnám még a sort sokáig, hogy mi mindent hallottam már a manifesztáció szó kapcsán. Pedig szegény szó nem tehet semmiről, és nagyon is van tudományos alapja. Csak épp abban van félreértés a legtöbb emberben, hogy valójában mit is takar pontosan.
A latin manifestatio, kinyilatkoztatás szóból származik, a manifestus /kézzelfogható = manus (kéz) + festus (fogott)/ az alapja. Legjobban lefordítani és értelmezni talán úgy lehet, hogy kézzelfoghatóvá tenni, megvalósítani a szándékaidat, vágyaidat. Hogy hogyan teszed, az már nincs benne a szó jelentésében, nyilván hitrendszerednek megfelelően igyekszel ezt tenni, vagyis a te hitednek megfelelő módszert választasz hozzá: lehet, hogy szentekhez fohászkodsz, lehet, hogy alfa agyi állapotú technikát tanulsz, lehet, hogy meditálsz, vizualizációs, spirituális, vagy bármilyen egyéb módszert alkalmazol. Vagy csak fekszel az ágyadban, és álmodozol. Mindegyik jó és működőképes tud lenni, ha tényleg a tiéd, hiszen bármelyiket is alkalmazod, tulajdonképpen programozol. A programozás pszichológiai alapját pedig már nagyon-nagyon sokszor olvashattad több posztban is (Merton - önbeteljesítő jóslat, Dweck - hit és történés összekapcsolódása, Isaksen - placebo, nocebo stb.). Rengeteg kutatás alátámasztotta már, hogy a manifesztálás létezik, a legnagyobb félreértést valójában az okozza a köztudatban, hogy általában elfelejtődik a manifesztáció egyik alapeleme: a tudat programozása utáni aktivitás. A cselekvés, a "mindent meg akarok tenni és meg is teszek azért, hogy megvalósuljon"-része a dolognak. Segíts magadon, Isten is megsegít. Szép és kifejező mondás. Az elme és a test együttműködése, a hitrendszered szerinti programozás (itt épp Istenhit) és a cselekvés összehangolása.
Álmodozol egy jobb állásról, de nincs egy aktuális önéletrajzod, amit bárhova is kiküldhetnél? Vágysz valaki társaságára, de nem lépsz vele kapcsolatba, nem írsz rá, nem emeled fel a telefont? Szíved szerint máshová költöznél, de nem nézel meg egy lakáshirdetést sem? Tudom, ezek kemény mondatok. A hiba ott van, hogy hiába a próbálkozásod, ha csak a manifesztáció egyik felébe teszel energiát, a másikat viszont lenullázod magadnak. Úgyhogy mielőtt a manifesztáció szóra kezdesz haragudni, vagy úgy érzed, neked nem működik, azon érdemes elgondolkodnod, hogy miért nem lépsz a tettek mezejére. Milyen programjaid működnek ott, amik akadályoznak abban, hogy cselekedj. Félsz az esetleges kudarctól? A változás lehetősége rémít meg? Bejönnek a "mit szólnak mások, mit gondolnak rólam, ha"-típusú aggodalmak? Esetleg épp az lehet ijesztő, hogy te jó ég, mi van, ha tényleg sikerül?
Ha manifesztálod a vágyaidat (ami nagyon is működik - lsd. a fent említett pszichológiai összefüggések), akkor az a minimum, hogy fizikai teret is alkoss a megvalósulásnak, vagyis cselekedj is. Különben minek csinálod az egészet? Minek programozol, minek imádkozol, minek álmodozol, minek vágyakozol? A manifesztálás aktivitás, és nem csak az elméd és a lelked számára. Te se rémülj meg a saját varázspálcádtól. :)