Szomatizáció

Pszichoszomatikus tünet produkálása nem "hiszti", és semmi esetre sem "műbalhé", hanem valóban fáj, szúr stb., vagyis valós nehézséget okoz fizikailag az életedben. A szomatizáció tulajdonképpen egy olyan folyamat, amikor egy számodra nehezen feldolgozható/fájdalmas érzelmi állapotot (régebbi történést, érzelmi feszültséget, aktuális problémát stb.) testi tünetbe fordítasz.

Magáért a fizikai megjelenési formáért, fájdalmakért, működésbeli zavarokért az automóm (vagy más néven vegetatív) idegrendszer a felelős, vagyis pszichoszomatikus problémák fennállása esetén pontosan ugyanúgy szenvedsz, akár ugyanolyan tüneteid lehetnek, mint ha kimutatható fiziológiás elváltozás volna a szervezetedben. (Arról nem is beszélve, hogy lelki probléma egy pont után kézzelfogható, diagnosztizálható betegség formájában is tényleg meg tud jelenni.)

A leggyakoribb tünetek, amik akár pszichoszomatikusak is lehetnek (a teljesség igénye nélkül):

emésztőrendszeri működésbeli zavarok (reflux, gyomorfekély, puffadás, hasmenés), kardiovaszkuláris panaszok (szapora szívverés, magas vérnyomás, mellkasi szorítás), fájdalomjelzések a test különböző pontjain (migrén, hasfájás, végtagfájdalmak, ízületi gyulladások), allergia, bőrgyógyászati problémák (ekcéma, sömör), felsőlégúti tünetek (asztma, gyakori köhögés, visszatérő torokfájás), nőgyógyászati panaszok

A "teljesség igénye nélkül" kitételt nem véletlenül tettem a felsorolás elejére, hiszen a paletta végeláthatatlanul széles, a tested tulajdonképpen szinte bármilyen megjelenési formában képes pszichés nehézségre reagálni.

A hivatalos álláspont szerint egyébként a pszichoszomatikus szó maga /psziché – lélek, szóma – test (gör.)/ a lélek és a test együttműködésének zavarára utal (a kifejezést egyébként Johann C. A. Heinroth, német orvos és pszichológus használta először), én viszont jobban szeretem pont nem zavarként aposztrofálni a jelenséget, hanem jelzésként. Hiszen mi mutatná szebben a test, a lélek és az elme együttműködését, mint az, hogy ha a lelkedben valami nincs rendben, és nem figyelsz oda rá (vagy akár igyekszel tudomást sem venni róla, esetleg épp nagyon is tudatosan próbálod elnyomni), akkor az elméd "szól" a testednek, hogy kapcsolódjon be ő is a jelzőrendszer egy pontján, és együtt segítenek felhívni a figyelmet magukra. Ha ekképp tekintesz a pszichoszomatikus tüneteidre, akkor tudni fogod nem legyőzendő ellenségként kezelni, hanem inkább segítőidként fogadni őket, akik igyekeznek megvilágítani, hogyan és miben légy őszintébb magadhoz, aszerint min változtass, és merre menj tovább akár a korábbi út helyett.

Nagyon fontosnak tartom, hogy bármiféle fizikai tünet esetén szakorvos segítségével utánajárj az okoknak; emellett pedig azt is ugyanilyen fontosnak tartom, hogy ezzel párhuzamosan elkezdj a lelkeddel is foglalkozni, pláne akkor, ha nincs orvos által definiálható magyarázat a tüneteidre. A tested-lelked-elméd egymással szoros és folytonos kölcsönhatásban álló, egymástól szét nem választható hármas egység, ezért nagyon fontos, hogy megtanulj az érzelmeidre és a tested legfinomabb jelzéseire is időben reagálni.