Lelki feltámadásaid

Amikor rátekintesz egy eseményre, élethelyzetre, kapcsolódásra, hogy megértsd, nagyon fontos, hogy ne átírd, hanem olvasd azt. Konzultációkon rengetegszer dolgozunk már megtörtént eseményekkel, kapcsolódásokkal, és azok megéléseivel. Ilyenkor egyrészt egyértelműen cél az, hogy feldolgozzuk az ezzel kapcsolatos saját megélést, de épp ugyanolyan fontos egy ponton hátrébb lépni, és megpróbálni objektíven rátekinteni az adott történésre. Mivel minden helyzet megélése belőlünk indul ki, ezért ez egyáltalán nem olyan egyszerű, nyilván a kettő szorosan összefonódik, mégis szükséges legalább ideiglenesen szétválasztani a kettőt, hogy dolgozni tudjunk vele.

Az esetek egy részében pedig általában kiderül, hogy az adott eseményt/történést bizony valamilyen mértékben torzítottuk saját lelkiállapotunk, meggyőződésünk, hitünk, vágyunk, félelmünk, feltételezésünk stb. szerint. Ilyenkor a továbbiakban nem is azzal dolgozunk, hogy mi volt maga a történés (hiszen adott esetben önmagában is bőven elég nagy feladat, szembesülés és fájdalom lehet elfogadni a valóságot szigorúan tényszerűen), hanem azzal, hogy miért történt bennük a tények torzítása.

A saját életednek sosem áldozata, hanem aktív alakítója vagy még akkor is, ha esetleg nem is vagy teljesen tudatában. Ilyen esetben a kérdés tehát az, Te magad mi miatt gondoltad/feltételezted/hitted stb. azt, hogy..., mi miatt láttad/érzékelted úgy a történést, ahogy..., esetleg mi miatt, miből kiindulva, milyen feltételezésedre/hitedre/vágyadra alapozva vetítettél előre dolgokat... stb. Vagyis hol és mi volt a te saját felelősséged a sérülésed történetében, mert 100%-os felelősséget csak saját magadért tudsz vállalni. A perspektívaváltás pedig önmagad megismerésén túl csendesen előrevisz a gyógyulás útján.