De hát én másként emlékszem...

"Nem is az történt… Nem úgy volt… Én nem így emlékszem…" Memóriánk működése az egyik legizgalmasabb "terület" bennünk, jórészt emlékeinkre és tapasztalatainkra épül a jelenünk, visszatekintve rengetegszer minősítjük őket, mégis túl ritkán indulunk bennük felfedezőutakra, pedig érdemes.

A hosszú távú memóriánk feladata az információk tartós tárolása és rendszerezése, ennek egyik része az ún. deklaratív (más néven explicit) emlékezet, mely nem csak arra szolgál, hogy emlékezzünk tényekre, eseményekre, hanem arra is, hogy ezeket az információkat szándékoltan elő is tudjuk hívni, fel tudjuk idézni, és akár meg tudjuk osztani másokkal.

A deklaratív emlékezet két részből áll, szemantikus és epizodikus tárból.

• A szemantikus tárban rögzül a világról és részben önmagadról való tudásod (az oroszlán egy macskaféle emlősállat, amely Afrikában őshonos / ki volt Széchenyi István / milyen útvonalon mész munkába reggel), és az általános ismereteid (mivel foglalkozik egy pénztáros / hogyan használd a liftet stb.).
• Az epizodikus tár pedig az élmény szintű emlékezet, amiben olyan a múltbéli életesemények tárolódnak, amikhez szorosan hozzákapcsolódnak az érzelmeid; vagyis olyan események, történések, amiknek személyes jelentése van számodra, érzelmileg valamilyen módon összefüggésbe hozod őket magaddal (nagy szerelmeid, a legemlékezetesebb szülinapi bulid, életed legrosszabbul sikerült nyaralása stb.).

A két tár természetesen szorosan összefügg egymással, és együttesen határozzák meg az emlékeid milyenségét. A kettő összefonódásából és együttműködéséből jön létre az ún. önéletrajzi (autobiografikus) emlékezet, amiben mindkét típusú emlékezet elemei fellelhetőek. (Pl. 1997-ben történt. A 18. szülinapomra meglepetés bulival készültek a barátaim, voltunk vagy ötvenen. Őrülten jó érzés volt, hogy ilyen sokan eljöttek. Háromemeletes epertortát kaptam ünneplésképp, soha nem ettem még ennyire finom tortát. Emlékszem, hajnali 3-ig tomboltunk, ez volt életem egyik legjobb bulija.)

Miért írtam le mindezt most egy posztban? Mert amikor visszaemlékszel egy veled történt eseményre, akkor jó azt tudni, hogy milyen mértékű szubjektivitást viszel az emlékeidbe, milyen saját érzelmek fűződnek egy-egy helyzethez, és ilyen módon talán jobban elfogadható az is, hogy ugyanazt az eseményt (ami tény, megtörtént) mindenki másként élte meg, ennek megfelelően pedig másként emlékezhet rá (vagyis a hogyant akár teljesen különbözőképp is érzékelhettétek). Létezik egy érzelmekkel összekapcsolt múltbéli valóság benned, ami a tiéd, de érdemes azt meglátni, hogy a másikban is létezik egy, és a másik valósága, a másik megélése és emlékei ugyanolyan érvényesek az ő számára, mint a tieid számodra.

/Ha nem tudod, hogyan dolgozz a sajátjaiddal, várlak szeretettel egyéni konzultáción, keress az oldalon is megtalálható elérhetőségeim bármelyikén bizalommal./