No pain, no gain? (Fájdalom nélkül nincs győzelem?)

Poszttraumás növekedésnek (PTN) hívják azt az állapotot, amikor egy traumát átélve a lelki felépülést követően az érintett személy nem a korábbi életviteli minőségéhez tér vissza, hanem képes magasabb működési szintre lépni, mint ahogyan a traumát megelőzően élt. Mit jelent ez magyarra fordítva? Biztosan hallottál már te is olyasvalakiről, vagy akár te magad is éltél át olyat, hogy egy borzasztó, fájdalmas, nehéz élmény (baleset, komoly egészségügyi probléma, munkahelyi leépítés-létbizonytalanság, szakítás stb.) után egyfajta lelki szintlépést tapasztaltál, a trauma átélése és feldolgozási folyamata olyan módon változtatta meg a gondolkodásmódodat, életszemléletedet, világhoz/önmagadhoz való hozzáállásodat, hogy végső soron nyertél a dolgon. Jobban jöttél ki belőle, fejlődtél, előrébb jutottál, mint annak előtte voltál.

Ezek alapján azt gondolhatnád, hogy az "ami nem öl meg, az megerősít" mondás valóban igaz, én mégis óvatosságra intenélek ezzel kapcsolatban. A PTN ugyanis nem automatikus egy átélt trauma után, és nem is mindenki élheti meg. Sok összetevő és körülmény függvénye, az pedig, hogy mindenképpen traumát kell megélned ahhoz, hogy fejlődni tudj, egy teljesen tévesen berögzött negatív hitrendszer. Tekints a közmondásra helyesen. Ami nem öl meg, az megerősítHET. Viszont: ami nem öl meg, az attól még biztosan megsebez, fájdalmat és sérülést okoz. 

Fejlődni lehet szépen, szeretettel is, egyáltalán nem kell, hogy a szenvedés útja vezessen egy magasabb minőségedhez. A te felelősséged, hogy figyelj annyira magadra, hogy ne traumákon keresztül vezessen az utad a fejlődésed egyes állomásaihoz. És a te felelősséged az is, hogy szeresd magad annyira, hogy a vágyaid szerint megteremted a szép utakat magadnak. Figyelj magadra!