Nem engem választottak...
"Nem akartak, nem engem választottak, nem kellettem" - ez nem csak egy egyszerű történet az életedből, hanem egy mély és fájdalmas megélés, amikor egy egész világ mozdul meg benned: régi tapasztalatok, kimondatlan félelmek, gyerekkori lenyomatok, amelyek újra és újra ugyanarra a kérdésre futnak ki…
Egy szerelem, ahol végül mást választottak. Egy barátság, ahol valahogy mindig te voltál a "B terv". Egy munkahely, ahol te adtál bele mindent, mégis valaki más aratta le a babérokat és kapta meg az előrelépési lehetőséget. És hiába minden önsegítő mantra, hogy "nem az én hibám, csak így alakult", mélyen belül emészt a gondolat: "Ha igazán akartak volna, ha elég fontos/jó lettem volna, engem választanak… De nem kellettem."
Fontos tudnod, hogy ezek a gondolatok és a velük járó fájdalom a legritkább esetben születik csupán az aktuális helyzetből. A legtöbb esetben a gyerekkorban gyökerezik, amikor még azt hitted, mindenért teljesítened kell. Hogy ha csendben maradsz, alkalmazkodsz, jól viselkedsz, akkor majd észrevesznek. Hogy a szeretet valami olyasmi, ami nem jár alanyi jogon, hanem ki kell érdemelni; és amikor valaki nem melletted dönt, a tested, a lelked automatikusan visszakapcsol abba a régi üzemmódba, ami csak azt ismételgeti, "biztos valami baj van velem".
Pedig a valóság ennél sokkal árnyaltabb, a nem-választásnak számtalan oka lehet. Lehetséges, hogy a másiknál a saját régi sebei erősebbek. Vagy fél. Vagy épp nem érzi, hogy adni tudna neked. Vagy kapcsolódási nehézsége van. Vagy más ritmusban, más életszakaszban van, mint te. Vagy egészen egyszerűen nem azt éli, nem azt érzi, amit te. Egy nemleges válasznak millió és még több oka lehet, és bár a fogadása nehéz, fontos tudatosítani, hogy a visszautasítás nem egy az egyben tükre az értékednek. Az, aki nem téged választ, nem feltétlenül rólad mond ítéletet, csak a saját határait rajzolja meg az aktuális érzéseinek és megéléseinek fényében. Az elutasítás egy olyan találkozás, ahol két történet nem illeszkedik össze – tulajdonképpen ilyen egyszerű még akkor is, ha fájdalmas a szembesülés azzal, hogy az ő jelenébe te most épp nem férsz bele.
A belső munkád viszont itt, a "nem" után kezdődik. Felismerni, megérteni és átérezni, hogy a "nem kellettem" nem egy univerzális igazság. Hogy ez a megélés nem bizonyíték arra, hogy ne lennél elég (jó). Hogy a szerethetőség nem egy választás kérdése, hanem a létezésé. A gyógyulás pedig nem akkor történik meg, amikor valaki téged választ, hanem amikor egyszer csak meghallod a saját belső hangod: "Nem kell senkinek bizonyítanom azt, hogy értékes és szerethető vagyok."
Mert ez a történet nem ott ér véget, ahol valaki nemet mond neked, hanem ott kezdődik, ahol te igent mondasz magadra. Ahol figyelsz és vigyázol magadra.
Figyelj magadra ma egy kicsit jobban! 💛