To do list - felnőtteknek gyerekszemmel

Légy kielégíthetetlenül kíváncsi! - Gyerekként ösztönösen érezzük, mit szeretnénk felfedezni, mi az, ami boldoggá tesz minket, ami iránt igazán érdeklődünk. Természetes nyitottsággal folyamatosan kutatjuk a miérteket és a hogyanokat, mert hisszük, hogy válaszok a mieink, és az új ismeret jót hoz. Próbáld ki felnőttként is! Ha valami érdekel, ha valamit nem tudsz, ne hagyd annyiban, oka van, hogy miért érdekel, lehet, hogy olyan területekre visz, amiket addig remélni sem mertél. Tedd fel a kérdéseidet, olvass utána, járd körbe a kérdést ami felvetődik benned, kutass! A világ tele van izgalmas információkkal, lehetőségekkel és szépséggel, és ami a legjobb, hogy ezek soha nem fogynak el.

Feledkezz bele a pillanatba! – Felnőttként hajlamosak vagyunk folyamatosan a jövővel foglalkozni, szervezni, tervezni, építeni azt. Ez fontos, sőt, elengedhetetlen a maga helyén és idejében, de örökösen ebben élni hatalmas csapda. Állj meg! Add át magad annak, ami épp történik, pont úgy, mint egy gyerek, legyen ez akár a napsütés vagy a hársfaillat az utcán, de lehet egy hatalmas, megkönnyebbülést hozó sírás vagy egy könnyfakasztó nevetés is.

Légy a saját szuperhősöd! – Amikor egy gyerek játszik, mindig ő maga a saját történetének hőse. Ő a tűzoltó, Pókember, a sárkányt legyőző királyfi, a sztárfocista, ő a sellők királynője, a jótevő tündér, a legkisebb királylány. Teljesen természetes számára, hogy bármit és mindent képes véghezvinni és megvalósítani. Felnőtt korunkra ez a hit legtöbb esetben kiveszik belőlünk és alábecsüljük magunkat, vagy túlságosan tartunk attól, hogy a körülményeink nem alkalmasak vágyaink megvalósítására. Becsüld meg magad és a képességeidet, lásd és érezd meg újra, hogy ki lehet belőled, ha te is akarod!

Merj hibázni és helyesen értelmezni a tapasztalatot! - Ha egy kisgyerek a játszótéren lehorzsolja a lábát, sír fájdalmában. Másnap viszont már büszkén mutogatja a ragtapaszt a térdén, nézd, biciklizés közben elestem, sírtam, de már gyógyul – és szalad tovább játszani. Felnőttként testi-lelki sérüléseinket szégyellnivalónak érezzük, elrejtjük, inkább nem is akarunk tudomást venni róluk. Fordítsd meg, nézz rá, hol és hogyan szolgált ez a tapasztalás téged, hogyan tudsz épülni belőle és válhat a fejlődési folyamatod részévé, miként tudott téged változtatni!

Tudd, hogy minden nap jöhetnek lehetőségek! – Tényleg. Minden pillanat megismételhetetlen, ha nem félsz meglátni a benne rejlő lehetőséget és tenni értük. Mert kisgyerekként még mosolyogva ébredtél reggel arra gondolva, hogy az aznap milyen új izgalmakat hoz, legyen az egy nagy esemény vagy egy apró szépség a hétköznapokban.

Tarts ki, vidd véghez, amit igazán szeretnél! – Szerintem ehhez nem kell túl sok magyarázat, nézz csak meg egy egyévest, amint próbál kibontani valami látszólag számára elérhetetlen dolgot. Hosszú percekig, fél óráig képes húzni, nyúzni, cibálni, tépni azt, amiről azt gondolnád, sosem sikerül kinyitnia, és addig ügyeskedik, míg bizony sikerül neki. Elhatározás, elszántság és kitartás kérdése. Találd meg, mi az, amihez épp ilyen szenvedéllyel tudsz hozzáállni, mi az, amire ennyire vágysz, és elérhető lesz, mert az elméd megtalálja hozzá az utat.

Éld meg természetesen és szégyenérzet nélkül az érzelmeidet! - Mit csinál egy gyerek, ha valami fáj neki? Sír. Ha szeret – kimondja és ölel. Ha dühös – csapkod. Idővel nyilván szocializálódunk, és már nem vágjuk magunkat hasra a közértben, megtanuljuk, hogy nem is ez a valódi megoldás, de (f)elismerni önmagadban az érzelmeidet, merni átadni magad nekik, megérteni, hogy valósak és benned léteznek, talán a legfontosabb dolog, amit újra tanulhatunk. A megfelelő formában kifejezésre juttatni őket pedig már a következő lépés a tudatosság lépcsőjén.

Kapcsolódj, beszélgess! - Gyerekként ösztönösen engedjük átfolyni magunkon az érzést, hogy kihez szeretnénk kapcsolódni, kivel szeretnénk barátkozni, játszani, melyik kislány/kisfiú legyen az első szerelem az oviban. Nyíltan tudunk kapcsolódni ahhoz, aki iránt bizalmat érzünk, felnőttként viszont legtöbbször már korlátoznak minket korábbi tapasztalataink, félelmeink abban, hogy ezt megtegyük. Tedd magad próbára! Ismerkedj, beszélgess, mutasd meg ki vagy te, mert ameddig másnak mutatod magad, mint amilyen vagy, addig kizárólag olyan emberekkel fogsz kapcsolatba kerülni, akik másmilyennek is akarnak tudni. De ha megengeded, hogy meglássanak a félelmeiddel, sebezhetőségeddel és szépségeddel együtt, akkor valóban tudhatod, hogy hozzád kapcsolódnak.

Bőven lehetne még mit erre a listára írni, de már így is hosszú lett. Írd tovább te magad! Írd jól a saját mesédet!