Tervek, álmok, ábrándok

Olyan sokszor beszélünk és annyi helyen olvasni róluk, de tudod, hogy melyik mit jelent pontosan és miből táplálkozik? A képzeletnek sokféle definíciója létezik, de legegyszerűbben talán úgy fogalmazható meg, mint a megismerésnek az egyik legmagasabb rendű formája, tulajdonképpen az elme teremtő képessége. Tipikusan emberi tevékenység, aminek alapvető jellemzője maga az alakítás. Képzeletünkben sokkal-sokkal több dolog van, mint az általunk megtapasztalt valóságban, gondoljunk csak példaként a fantázia-szülte meselényekre és helyszínekre. Képzeletünk forrása a saját észlelési és tapasztalati világunk, hitrendszereink és érzelmeink. 

1., szándékos képzelet:

- reproduktív (újraalkotó): Reproduktív képzeletről akkor beszélünk, amikor mások tapasztalatait, észleléseit és élményeit befogadva újrateremtjük azokat a saját magunk számára. Tipikusan ilyenek pl. az útleírások, történelmi események megismerése és rekonstruálása fejben, vagy tervrajzok megértése és magunkban képpé alakítása.

- produktív (alkotó/teremtő): A produktív képzelet új dolgok önálló létrehozását jelenti, más szóval konkrétan tudati alkotómunka. Ez maga a tervezés folyamata, kezdve az olyan hétköznapi dolgoktól, mint a napi, heti tennivalóid megtervezése, egészen az olyan kiemelkedő alkotómunkákig, mint a kutatói tevékenység, a felfedezések, a műalkotások fejbeni létrehozása (pl. egy szobor megtervezése, egy festmény "megszületése" fejben). Ideális esetben a tervezést a megvalósítás követi, vagyis ez az állapot már cselekvésre késztet. (Erre szoktam egyszerűen azt írni, hogy elengedhetetlenül fontos, hogy észrevedd, mikor kell tervezned és mikor kell cselekedned - cselekvés nélkül biztosan nem jutsz tovább a vágyaid megvalósításának útján.)

2., önkéntelen képzelet:

- álom: A mélyalvás előtti és utáni (ún. REM) fázisban léphetsz be az álmaid világába, melyben a tér és az idő megszűnésével csodálatos képtöredékeket, eseményeket, érzelemmel teli helyzeteket élhetsz át. A történésekben általában az erősen szélsőséges érzelmek jelennek meg, bőr alá kúszó félelmek, komoly szorongások, erőteljes düh, elsöprő örömélmény, szenvedélyes szerelem. Freud szerint itt kapnak helyett a tudattalanba tolt elfojtott vágyak és érzelmek; az álom, mint egyfajta természetes szelep, engedi őket előtörni időről időre. 

- ábránd: Az ábránd részben éber állapotú (azért részben, mert általában módosult agyhullám-termeléssel együttjáró), részben kontrollált képzeleti működés. A vágyaid kifejeződése és vizualizálása, a manifesztálás, vagyis a teremtő tudatod "használati tere" (a buddhisták szóhasználatával élve: a végtelen tér - Aki hozzám jár: kinek ismerős a kifejezés? Remélem, hogy mindenkinek. ). A passzív ábrándokban kielégülő ember az ábrándozást, mint tevékenységet csupán a cselekvés helyettesítésére használja (örökké ábrándozik, de nem tesz semmit a megvalósulásért), míg az aktív ábrándot cselekvés követi, tettekre váltódik, és beteljesülnek a vágyak. Te melyiket választod?

Képzeleted, vágyaid, álmaid és ábrándjaid mindent elárulnak rólad, merj ismerkedni velük, és figyelj rájuk oda sokkal jobban, mint azt esetleg eddig tetted! Ábrándozz és cselekedj, mi másért kaptad volna a legfőbb teremtő erődet, a saját pszichédet.