Saját magam ellensége

2022.01.19

Hiába mondják, hogy szuper vagy, hogy van tehetséged, hogy jó, amit csinálsz, te nem hiszed el. Van, hogy akárhányan mondják is, nem érzed magad szerethetőnek, és azt gondolod, ha még többet tennél, akkor könnyebben/többen szeretnének. Nem mersz lépni dolgokban, félsz, hogy úgyis kudarcot vallasz, mert kevés vagy hozzá.

Nem mindig a túl kevés, vagy nem megfelelő külső visszacsatolás a hiba a rendszeredben. Van, hogy mindenki a szeretetéről biztosít, vagy arról, hogy jó és értékes amit csinálsz, te mégsem hiszed el magadról. Még többet akarsz bizonyítani, előrébb haladni dolgokban, bármiről is legyen szó, ám ez nem jár együtt a fejlődést elősegítő, izgalmas motivációs érzéssel, hanem csak a "kevés vagyok", "biztos nem is úgy van, ahogy mondják", "á, nem is vagyok én olyan jó" típusú szorongást és frusztrációt hozza magával.

Ez az elcsúszás a fejedben lévő ideális énkép és reális énkép között tátongó óriási szakadék miatt van. A szelfdiszkrepancia-elméletet (monddkigyorsan! :D) a '80-es években dolgozta ki Tory Higgins pszichológus, eszerint az önértékelés nem csupán azon múlik, hogy milyen tapasztalásaid vannak, és milyen külső visszacsatolásokat kapsz másoktól, hanem azon is, hogy mindezeket hogyan fordítod (vagy ferdíted) a magad nyelvére, és hogyan integrálod őket magadba.

Az énképed egyrészt alakul attól függően, hogy (1.) te hogyan látod saját magadat, másrészt attól függően is, hogy (2). mások hogyan látnak téged, hogyan viszonyulnak hozzád, hogyan kommunikálnak veled. Tehát a kettő egységéből alakul ki az énkép: (1.) a saját nézőpontodból magadról, és (2.) a másik nézőpontjából rád vonatkozóan. Ám hogy ne legyen ilyen egyszerű a dolog, ennek a kettőnek az egységéből kialakult énképed, amivel együtt élsz, tovább osztható reális énképre, ideális énképre és elvárt énképre. És köztük dől el minden. De mik ezek?

- Reális (aktuális) énkép: azon tulajdonságaid halmaza, amikkel mindenki szerint tényleg rendelkezel, vagyis te is azt gondolod magadról, hogy ilyen vagy, mások is így látnak téged, és ez valóban így is van.

- Ideális énkép: azokat a tulajdonságokat képviseli, amikről úgy gondolod (vagy más úgy gondolja veled kapcsolatban), hogy jelenleg nem birtoklod őket; amikre vágysz, hogy benned legyenek, amikkel rendelkezni szeretnél, vagy valaki más szeretné, ha rendelkeznél azokkal (ebből táplálkozik egyébként a változásra, fejlődésre való motivációd).

- Elvárt énkép: azon tulajdonságok halmaza, amikkel a saját magad vagy valaki más véleménye szerint rendelkezned kéne ahhoz, hogy bizonyos dolgokat véghezvigyél vagy helytállj bennük, vagy egyszerűen csak létezz velük (innen táplálkozik a kötelességtudat, a felelősségvállalás stb.).

Ha pedig túl nagy a szakadék benned a reális éned, és az ideális éned vagy az elvárt éned között (köznyelvi használatban: túl magasra teszed önmagaddal szemben a lécet), akkor az egekig is magasztalhat téged bárki, akkor sem fogod elhinni, hogy méltó vagy a dicséretre, elismerésre, szeretetre. De hogy egy aktuális példával is éljek: nemrég volt Szilveszter. Tettél újévi fogadalmat? Szerinted min múlik, hogy be is tudod-e tartani? Például többek között azon, hogy van-e, és ha igen, mekkora a szakadék a reális és az ideális éned között a fejedben. Ha túl nagy, akkor elérhetetlennek fogod érezni a célodat, és félúton feladod. De ha az ideális énedet, vagyis azt, aki lenni szeretnél, picit közelebb hozod a jelenlegi valós (aktuális) énedhez, már félig megnyerted a csatát.

Remek, ha kötelességtudó vagy, és tudsz felelősséget vállalni a cselekedeteidért, de ha a szíveddel és a vágyaiddal szembe mész pusztán ezekre hivatkozva, valódi belső hit és késztetés nélkül, akkor az nem biztos, hogy jó irány. Csodálatos az is, ha motivált vagy a fejlődésre, ha akarsz változni és érted, hogy a változás miért jó és elengedhetetlen, de ha olyanná akarod formálni magad, aki legbelül nem te vagy igazán, akkor az is zsákutca. Rajtad múlik? Igen. Ahogy máskor is. 

Ne másvalaki akarj lenni önerőszak árán, inkább akarj a képességeid, a tehetséged, a benned rejlő lehetőségek, és a vágyaid szerint a lehető legjobb önmagaddá válni.