Az én dolgom?

👉 Szoktad úgy érezni, mintha a családod vagy a környezeted minden nehézségének a terhe a te válladat nyomná? Mintha a te feladatod lenne megoldani a kimondatlan fájdalmakat, helyrehozni a megbicsaklott kapcsolatokat, és megérteni azt, amit mások nem tudnak szavakba önteni? Közben egyre fáradtabb vagy, egyre jobban kimerülsz, mégsem tudsz kiszállni ebből a szerepből, mert azt gondolod: ha te nem teszed meg, akkor senki sem fogja?
😔 E mögött a teher mögött - bár egyéni történeted része – legtöbbször (természetesen nem minden esetben!) egy jól ismert jelenség, az úgynevezett parentifikáció áll. Ez a kifejezés azt takarja, hogy gyermekkorodban túl korán vállaltál olyan érzelmi vagy gyakorlati felelősséget a szüleid vagy más családtagok iránt, ami nem a te feladatod lett volna. Mintha gyerekként "érzelmi szülővé" váltál volna – őket vigasztaltad, támogattad akár lelkileg akár fizikailag, miközben a saját szükségleteid részben vagy egészben háttérbe szorultak.
❗️Ez a mintázat hosszú távon tudattalanul nagyban befolyásolja az életedet. Ha ezzel a sémával élsz, felnőttként gyakran előfordulhat, hogy nem tudod elkülöníteni, mi a te felelősséged és mi az, ami mások terhe. A túlzott érzelmi felelősségvállalás pedig szorongáshoz, önbizalomhiányhoz és kimerültséghez vezethet, miközben a tested is jelez: szorító izomfeszülés, fejfájás, alvászavar vagy egyéb tünetek formájában - mert az érzelmek a testünkben és a testünkbe íródnak.

🌻 Ilyen esetekben a családállítás különleges eszközként oldja meg azt a láthatatlan hálót ami körbevesz és szorongat: megmutatja a családi rendszereid rejtett összefüggéseit és dinamikáit, amelyek mögött a saját túlzott felelősségvállalásod áll. Lehetővé teszi, hogy tisztán lásd, azok a terhek, amiket érzel, nem feltétlenül a tiéd – hanem egy generációkon átívelő mintázat örökségei.

A családállítás során megjelenítjük a térben családtagjaidat, így kézzelfoghatóvá válik, ha valaki a saját helyén kívül áll, vagy olyan terheket cipel, melyek nem az övéi. Ezek a felismerések pedig gyönyörű felszabadulást hoznak: lehetőséget arra, hogy visszahelyezd a felelősséget oda, ahová valójában tartozik, és újra kapcsolatba kerülj a saját, autentikus éneddel. Ebben a megtartó, tiszta térben megengedheted magadnak a szabadságot, az önszeretetet és a belső békét. 

Az, hogy megtanulod helyén kezelni a felelősséget egyáltalán nem azt jelenti, hogy kevésbé leszel másokkal törődő, épp ellenkezőleg: amikor megtanulod megtartani az egészséges határaidat, akkor tudsz igazán mélyen és szeretetteljesen támogatni másokat anélkül, hogy közben elveszítenéd önmagad.

💜Ha legközelebb ismét egy "nekem kell megoldanom mindenki búját-baját"-üggyel találod magad szembe, vedd észre, hogy nem véletlen. Várlak szeretettel tanácsadással egybekötött családállításra, aminek során az állításon tapasztalt ráébredéseken túl még abban is segítek, hogy mit kezdj ezekkel a felismerésekkel, hogyan dolgozz velük, és mikre figyelj, hogy változtatni tudj.