Minták és sémák

De mik ezek pontosan, honnan jönnek, és hogyan működnek benned?

Konkrét definíciót nehéz megfogalmazni rá, körbeírni talán úgy a legkönnyebb, hogy egyfajta korábbi tapasztalás vagy történés nyomán kialakult merev hitrendszerek vagy hozzáállások. Az elménk a könnyebb működés érdekében igyekszik minden beérkező információt, tapasztalást, érzést, feltételezést, következtetést valamiféle általa kezelhető rendszerbe helyezni, ezeket a struktúrákat nevezzük sémáknak. Egy-egy negatív minta kialakulásának számtalan oka lehet, ezek felderítése már egyéni konzultációt igényel, de azért van egy-két olyan, általánosságban leírható dolog, ami segíthet jobban rálátni önmagadra. Ez az írás erről szól, a könnyebb érthetőség kedvéért egy egyszerű, gyakran előforduló kapcsolati példán keresztül.

Évtizedekkel ezelőtt valaki, akiben nagyon bíztál, akinek hittél (lehet ez bárki, szülő vagy közeli jóbarát, vagy tinédzserkori kedvesed) fájdalmat okozott (nem tartotta be a szavát vagy becsapott, vagy szakított veled stb.). Akkor, amikor ez történt, az eset miatt megtapasztalt fájdalmad egyértelműen negatív megélés volt, a gyászidőszak és a felépülés részeként pedig egy ponton ideiglenesen önkéntelenül bekapcsolt egy védekezési mechanizmus: "senkit nem akarok közel engedni magamhoz".

Egy ilyesfajta védekezési mechanizmus rendben tud lenni az újjáépülés időszakában, ám ha az elméd felismeri ennek hasznosságát (kognitív vonatkozás) és azt, hogy ettől az állapottól te pillanatnyilag jobban érzed magad, megkönnyebbülsz tőle (affektív vonatkozás), akkor ezt az összekapcsolt információt (ne engedjek közel magamhoz senkit + ettől jobban vagyok és hasznos számomra) képes eltárolni hosszú távon, és máris kész egy sémád. A minta persze idővel szépen leválik a konkrét eseményről, a kialakulása óta eltelt akár harminc-negyven-ötven év is, ám az azóta önálló életet élő séma továbbra is működik benned, és az elméd keresi számodra azokat a helyzeteket, amikben ez a minta kielégülhet (okozzanak fájdalmat, hogy megint kerülhessek abba az állapotba, hogy végül ne akarjak közel engedni senkit magamhoz, hiszen az hasznos és jó számomra).

Sokszor írtam már, hogy az elménk rendkívül ergonomikusan működik, vagyis a lehető legkisebb energiabefektetés elve mentén a számára legkönnyebb utat igyekszik választani. Egy új helyzetben adandó új reakció az elméd részéről nagyobb erőfeszítést kíván, mint ha egy, már meglévő mintádhoz tud visszanyúlni, ezért afelé hajt téged folyamatosan, hogy olyan helyzeteket teremts magad körül, amiben lehetőség szerint ugyanazokat a sémákat minimális energiabefektetéssel ismételten tudja használni. Ezért érzed azt, hogy ugyanazokat köröket futod újra és újra az életedben: mert tényleg ugyanazokat a köröket futod. És ugyanezért borzasztóan nehéz kilépni a sémák rendszeréből. Felismerésükhöz nem kis munka, megváltoztatásukhoz pedig hatalmas tudatosság és erő kell.

Te milyen mintákat működtetsz magadban? A "nem vagyok elég / tehetségtelen vagyok / nekem úgyse sikerül / én nem lehetek boldog úgy, ahogy szeretnék / mindig kihasználnak / nem engedhetem meg magamnak / úgyis rossz vége lesz / én örökké csak vágyakozhatok, de beteljesülni sosem fog" (és még a végtelenségig sorolhatnám) típusú gondolatok, hitrendszerek is származhatnak mintából (nem minden esetben származnak onnan, de esély van rá, hogy igen).

Törd meg a negatív mintáidat, csináld másképp! Gondolj bele, mi történne, ha kimondanád, megcselekednéd, megpróbálnád amire tényleg vágysz? Talán az, hogy nem ugyanabban a mókuskerékben futnál újra és újra, mert esélyt adnál magadnak a boldogságra. Ha nem tudod, milyen sémákat működtetsz, vagy nem találod, honnan származnak, esetleg már felismerted őket, de nem tudsz rajtuk változtatni, akkor kérj időpontot, várlak egyéni konzultációra szeretettel!