Megerősítési torzítás

Emberi mivoltunkból fakad, hogy azokat az információkat szeretjük előnyben részesíteni, amelyek igazolják saját meggyőződésünket, magától értetődően úgy alakítjuk a kapcsolódásainkat, hogy olyan embereknek a társaságát keressük, akiknek a miénkével egyező vagy ahhoz hasonló a véleményük, gondolkodásmódjuk, világnézetük. Bár ez egy természetes folyamat, hiszen a "hasonló a hasonlóval" elv alapján leszünk közösségek tagjai és építjük a szociális kapcsolatainkat, de igen komoly mellékhatása a buborékba záródás, vagyis az a tény, hogy ezzel az attitűddel sok – egyébként értékes – kapcsolatot kizárunk az életünkből, ezáltal egyfajta beszűkült látásmódot teszünk magunkévá nyitottság helyett (tökéletes példa erre a közösségi média algoritmusának és kommentszekcióinak működése).

A megerősítési torzítás a kognitív torzítások közé tartozik /ez a májusi segítő írás témája volt, önsorsrontó folyamataid címmel megtalálhatod az oldalon/, és egy pontig, ahogy fentebb is olvashattad, teljesen természetes. Ám ha a komplett kapcsolati rendszerünk alakításának önkéntelen befolyásolása még nem lenne elég komoly ahhoz, hogy foglalkozzunk ezzel a témával, tekints rá, milyen egyéb módokon képes még manipulálni az életedet.

Ennek a működésnek köszönhetően természetes módon azokat az információkat részesíted előnyben, amik alátámasztják a meggyőződésedet. Vagyis ha van egy szilárd meggyőződésed vagy hitrendszered, akkor tényleg lépten-nyomon képes vagy bizonyítékot találni arra, hogy az valóban úgy is van és igaz (tulajdonképpen folyamatosan önigazolásokat keres az elméd).

Hogy egy klasszikus fogyasztói példával éljek, ha valaki vett két akciós, hupikék, kijelző nélküli, vezetékes telefont otthonra, akkor azokat az információkat, hogy

• minek neki kettő
• ezek kijelző nélkül is drágábbak, mint máshol a kijelzővel rendelkező
• a hupikék szín egyáltalán nem passzol a lakásába
• amúgy teljesen jól működött a régi telefonja is

már be sem fogadja, mert ellentétes azzal a meggyőződésével, hogy ott és akkor az volt a legjobb döntés, hogy megvette őket. Sőt, jó eséllyel csak elismerő szavakat fogad majd a döntésével és a két "szuper" új telefonnal kapcsolatban, ha pedig bárki ellenérveket sorakoztatna fel, elzárkózna a meggyőződésének ellentmondó vélemények elől.

• Minek neked kettő? - Így, párosan vásárolva volt akciós.
• Ezek kijelző nélkül is drágábbak, mint máshol kijelzővel. - De nekem nincs is szükségem kijelzőre. (az ár, mint valós indok is mellőzve van azonnal)
• A hupikék szín egyáltalán nem passzol a lakásodba. - Nem baj, legalább feltűnő lesz.
• Teljesen jól működött a régi telefonod is. - De már amúgy is akartam újat.

Ismersz ilyen embert? Vagy te magad is szoktál néha ilyesmit csinálni? Nem csoda, így működik az agyunk, a tiéd is.

A fenti csak egy példa volt, de tekints a működésre egy kicsit felülről vagy a konkrét példától távolabbra lépve: a megerősítési torzítás, ahogy a neve is mutatja, erősíti az önbizalmat, hiszen ha azt hallod meg, hogy mindenki helyesli a döntésedet, akkor úgy is érzed, tényleg jól döntöttél, jó lépés volt, amit léptél. A probléma "csak" annyi, hogy mindez a valóság (akár a saját belső valóságod/hangod) kizárásával vagy torzításával történik. 

És mi történik akkor, ha negatív hitrendszer működik benned valamivel kapcsolatban? Jól sejted, pont ugyanúgy, ment fentebb, kizárólag erre vonatkozó bizonyítékokat fogsz befogadni a külvilágból.

"Vágyom rá, de…

• …nem merem meglépni." – Az agyad automatikusan elkezd olyan eseteket keresni, amikor valaki lépett és aztán elbukott. Vagyis te, bármi is legyen a vágyad, meg sem fogod próbálni beteljesíteni, mert a félelmedet erősíted, hogy úgyis elbuksz majd.
• …nem tudom megtenni." – Kizárólag azokat az eseteket fogod észrevenni, amikor valaki megpróbált meglépni valamit, de végül nem sikerült neki. Rombolod az önbizalmadat, már előre cselekvőképtelennek minősíted magad, mert a "nekem úgysem fog sikerülni, nem vagyok elég jó, okos, ügyes stb."-meggyőződést erősíted magadban.
• …nem lehetséges." – Olyan esetekbe fogsz kapaszkodni, amikor valaki igyekezett lépni, tenni, de egyéb okok miatt feladni kényszerült a vágyait. Ezzel pedig már akkor lebeszéled magad a vágyadról, amikor még bele sem vágtál, mert azt a hitet erősíted magadban, hogy úgysem tudod úgy alakítani a körülményeket, hogy beteljesüljön amire vágysz. Majd valami úgyis közbeszól, a sors/élet úgysem fog támogatni benne.

És még sorolhatnám a végtelenségig a "mi lesz akkor, ha…, mit szólnának hozzá mások stb."-típusú hitrendszereket, van belőlük bőven. Hogy ismét csak egy klasszikus példával éljek, ez a mi van a hipochonder sírkövére írva ("én megmondtam")-működési mód. Meggyőződéseid, hitrendszereid felhasználásával, megerősítési torzítással alkotod a saját valóságodat, mert a tudattalanod úgy alakítja az életedet, ahogyan az a torzított valóságba passzolni tud.

Figyeld meg, te hol és mikor működteted akár azért, hogy ne változtass, akár azért, hogy mindenáron igazold magadnak a döntésed helyességét (pedig belül talán tudod, hogy nem igaz vagy másra vágysz – és ez már egy másik téma, a kognitív disszonancia felé visz). Ahelyett, hogy az álmaidat adnád fel vagy a vágyaidat söpörnéd félre, inkább ezeken változtass.