Majd hiszem, ha látom
MAJD HISZEM, HA LÁTOM - az egyik legpusztítóbb hitrendszer, amivel élhetsz
Miért? Mert azt feltételezi, hogy majd csak akkor hiszel valamiben, amikor már megtörtént. Csakhogy minden létező programozás - történjen az bármiféle technikával is - alapja az, hogy előre vizualizálod a vágyott helyzetet, ezzel állítva rá az elmédet arra, hogy hozzásegítsen téged a vágyad 3D-ben történő megvalósulásához.
Talán a legtöbbször hallott mondat tőlem az, hogy a természet által alapból fantasztikusan vagyunk összerakva. Ha ugyanis a szíved szerint vágyakozol, álmodozol, az elméd teljesen önkéntelenül programoz. Vagyis a programozás technikájának alapjai mindenkiben ott vannak, egy "hiszem, ha látom" hitrendszerrel viszont akkora blokkot állítasz elé, ami már áttörhetetlen számára. Ez a hitrendszer nem véletlenül a klasszikus önszabotázs egyik alapeleme.
Egy ilyen hitrendszerrel élve gyakorlatilag semmilyen módon nem veszed rá az agyadat arra, hogy dolgozzon azért, hogy beteljesítsd a vágyadat, sőt, a természetes vágyakozási és álmodozási folyamatodat is (ami teljesen magától működne benned, mindenféle technika rátanulása nélkül akár) azonnal elfojtod. Bónuszként ezen hitrendszered szerint egyáltalán nem is bízol benne, hogy beteljesülhet a vágyad, mert csak akkor hinnéd el, amikor már megtörténne, vagyis egy jövőbeni megvalósulásban kételkedsz már azelőtt, hogy egyáltalán esélye lenne annak elindulni a megvalósulás útján. Remélem érzed, hogy egy ilyen hitrendszerrel élni valódi huszonkettes csapdája - soha nem tudsz kikeveredni belőle.
Sokszor nem könnyű hinni, hogy beteljesülhet, amire vágysz. Sajnos kollektíven társadalmilag, és többnyire egyéni szinten sem arra lettünk szocializálva, nem úgy nevelődtünk, hogy a vágyainkat rendben levő volna beteljesíteni, sőt, általában kisgyermekkortól kezdve folyamatos elvárások mentén, mindennek és mindenkinek megfelelni igyekezve cselekszünk, ily módon pedig arra kondicionáljuk magunkat - és a környezeti nyomás minket -, hogy az egyéni vágyak a legutolsó helyre sorolódjanak, és (meglehetősen méltánytalanul) önzésnek állítjuk/állítják be azokat.
Egy ilyen borzasztóan erős negatív hitrendszerrel élve ráadásul tévútra tud vinni az is, ha csak jövő-fókuszúan gondolkodsz ("majd hiszem, ha...") ahelyett, hogy az aktuális állapotodat vizsgálnád meg: mi ennek a jelenleg fennálló hitrendszerednek az alapja?
- Önbizalomhiány? - Nem vagyok elég jó/ügyes/okos hozzá, hogy elérjem/beteljesítsem... Majd úgyis bebizonyosodik, hogy kevés leszek. Nem érdemlem meg, hogy beteljesüljön. Nem engedhetem meg magamnak, hogy megvalósuljon.
- Egyszerű változástól való félelem? - Hiába jó és vágyom rá, igazából tartok a következményeitől, mert nem látom tisztán őket. Túl nagy változást hozna az életembe. Mi történik, ha tényleg megvalósul?
- Ősbizalom-hiány? - Velem ez úgysem történhet meg. Nekem ezek nem szoktak összejönni. Az élet nem ilyen egyszerű, hogy csak úgy simán szép legyen valami. Túl jó/szép ahhoz, hogy igaz legyen. Úgyis kiderülne, hogy mégsem olyan jó.
- Kontrollvesztettség-érzés? - Úgysem tudom úgy befolyásolni/irányítani/segíteni magamnak a történéseket, hogy jó legyen, majd ha megtörténik, akkor el merem hinni.
A fent felsorolt mögöttes félelmek csak a leggyakoribbak, ezeken kívül még számtalan oka lehet annak, hogy te ezt a hitrendszert működteted magadban. Gondold át, miért nem mersz hinni, álmodozni, miért nem hagyod az elmédnek, hogy segítsen téged, és vedd észre, ha fordítva ülsz a lovon: ne a "majd hiszem, ha látom" hitrendszert működtesd magadban, hanem a "majd meglátom (megvalósul), mert hiszem (hogy megvalósíthatom)" rendszerét.
Ha nem tudod hogyan, vagy úgy érzed, a fent felsorolt blokkok közül benned működik néhány (vagy akár mind), akkor keress bátran az oldalon található elérhetőségeim bármelyikén, és tudd, ezek a blokkok felkutathatóak, átformálhatóak, megszüntethetőek.