Intimitás

Megérzéseiden alapuló bensőséges bizalom. Kisgyermekként még ösztönösen, természetes módon működtetjük annak megérzését, hogy kivel szeretnénk kapcsolatba kerülni lelki és/vagy testi szinten, aztán mire felnövünk, ez valahogy megváltozik. Ha megfigyeled, az egészen kicsi gyerekek egyszerűen hagyják tisztán áramolni magukban az érzéseiket, ki az, akit beengednek az intim szférájukba, és ki az, akit nem. Pontosan érzik, kivel nem akarnak beszélgetni, ki az, aki iránt nincsenek bizalommal, aki esetleg félelmet kelt bennük, és ki az, aki felé megnyílnak, kommunikatívak lesznek, akivel barátkoznak, akivel testi kontaktusra, vagyis ölelésre, puszira vágynak. Felnőttként ezt miért nem merjük már ennyire természtesen működtetni, hol csúszik félre ez az ösztönösség?

Legtöbb esetben már ott, akkor, gyerekkorban. Akkor, amikor a felnőtt rászól a gyerekre, hogy nézd, milyen kedvesen mosolyog rád az a néni a villamoson, mosolyogj te is vissza, amikor azt mondják, adj puszit Pista bácsinak, olyan régen látott már, amikor azt kérik, Marcika annyira kedvesen próbál megölelni az oviban, öleld át te is. Félreértés ne essék, legtöbbször a néni a villamoson valóban kedvességből mosolyog, Pista bácsi is biztosan örül a három éve nem látott rokongyereknek, és Marcika is lehet, hogy aranyos, viszont a kérdés itt az, hogy a gyerekünk akar-e bármelyikükhöz is az érzései/megérzései alapján bármilyen szinten is kapcsolódni. Nem arról van szó, hogy ne kéne szocializálni és udvariassá nevelni a gyereked, hanem arról, mered-e az udvariassággal együtt azt is megtanítani neki, hogy nem kell bensőséges viszonyba kerülnie azzal, akivel nem akar, akivel viszont szeretne, azt merje kifejezésre juttatni.

Tiszta megérzésünk egy másik emberrel kapcsolatban ugyanis nem ezoterikus hókuszpókusz és nem is játék, hanem elsődleges védvonalunk. Védvonalunk, hogy érzelmi biztonságban lehessünk, hogy pontosan kiszűrjük, kihez nem akarunk kapcsolódni, mert szó szerint nem vagyunk egy hullámhosszon és a kapcsolódás jót biztosan nem hoz számunkra, mindemellett viszont meg merjük érezni, ki az, akivel akár szavak nélkül összeköttettünk, mert a kapcsolódásban legbelül szépség és szeretet van.
Ha már gyerekként azt tanulod meg, hogy nem működtetheted természetes módon a megérzéseidet kapcsolódásaid esetén, akkor vajon mire támaszkodsz felnőttként párkapcsolat kialakításakor, állásinterjún a leendő főnököddel való találkozásnál, üzleti partner keresésekor, a saját gyerekednek óvoda-iskolaválasztásnál a leendő tanító nénije esetén, és még sorolhatnám? A válasz az, hogy kizárólag a kognitív képességeidre (ami egyébként nagyon is fontos!), az affektív részedet sajnos háttérbe szorítva.

Ezzel együtt viszont felvetődik egy másik kérdés is: mi az intimitás tulajdonképpen, amiben ezt működtetni kéne? Erre persze vannak definíciók és kategóriák (testi, érzelmi és intellektuális intimitás), de minden hivatalos megnevezés és besorolás mellett érdemes megérezni is, mit jelent számodra valójában. Amikor a másik embert önmagában látod olyannak, amilyen, amikor megengeded magadnak, hogy a megérzéseid alapján lásd őt. Amikor a szemébe nézel, és olvasni tudsz belőle, amikor meg mered osztani a másikkal a vágyaidat, és ki mered adni magad érzelmileg, vállalva minden ezzel járó kockázatot az esetleges sérülésre, és igen, ez valóban lehet félelmetes is, mégis megteszed. A testi kontaktus pedig ennek a lelki érintésnek a manifesztálódása, ennek a lelki és intellektuális intimitásnak az anyagba öntése.

Tekints rá a kapcsolódásaidra életed különböző területein! Mennyire vagy őszinte, intim kapcsolatban saját magaddal? Mely kapcsolódásaid léteznek az intuíciód szerint, és melyek azok, amik nem? Melyik kapcsolódásodat milyen érzelmek/hitrendszerek/elvek mozgatják? (Kötelesség, részvét, szánalom, félelem, megszokás, tisztelet, baráti szeretet, szerelem stb.) Mely kapcsolódásaidban van valódi intimitás? Átgondolva ezeket észreveszed-e, hogy nem is feltétlenül azzal vagy intim kapcsolatban, akire elsőre rávágnád, hogy közel álltok egymáshoz?

Az intimitás megengedés. Megengedés önmagadnak, hogy megtedd és megnyílj, ha arra vágysz, és megengedés a másiknak, hogy bizalmat adsz neki. Megengedés térben, időben, lélekben és anyagban. 

Szép elmélyülést, érzéseket és megtapasztalásokat kívánok Mindannyiótoknak az év hátralevő részére!
Szeretettel:
Zsófi