Életbölcsességek vagy akadályozó hitrendszerek?

"Az élet nem habostorta."
"Ez van, ezt kell szeretni."
"Mindenért meg kell küzdeni."
"Majd meglesz ennek a böjtje!"

Ugye ismerős? Apró mondatok, amiket hallottál gyerekkorodban a nagyszüleidtől, a szomszédtól, a tanító nénitől, a boltban sorban állás közben. Beléd ivódtak, és annyira részeddé váltak, hogy észre sem veszed, amikor kimondod őket. Pedig minden egyes ilyen mondat egy-egy apró láncszem egy láthatatlan láncban, ami finoman, de biztosan visszatart attól, hogy megéld a jót.

Ezek a hétköznapi szólások nem ártatlan életbölcsességek. Mindegyik mögött ott lapul egy hitrendszer: hogy az élet kemény, a jó ritka, a sikerért vért-verejtéket hullajtva szenvedni kell, és ha valami túl szép, biztos jön majd utána a "büntetés" az élettől. És te, anélkül, hogy tudnád, ezeket a hiedelmeket hordozod magadban: a gondolataidban, a döntéseidben, abban is, hogy hogyan reagálsz a boldogságra.

Gondolj csak bele. Amikor valami szép történik veled – sikerélmény, elismerés, vagy akár csak egy önfeledt pillanat –, bele tudsz lazulni? Meg tudod élni teljesen, át tudod magad neki adni gondolkodás nélkül, vagy a háttérben azért ott motoszkál valami?
"Túl jó ez, hogy igaz legyen."
"Nem tarthat örökké."
"Na, majd utána jön majd a feketeleves."

Ez a belső hang nem a tiéd, de te élsz vele. Ez a beléd nevelt "életkód", amit generációk adtak tovább egymásnak, jó szándékkal, de súlyos következményekkel. És amíg ez a kód aktív, addig a boldogság mindig feltételes lesz.
Addig nem tudsz valóban örülni, mert a tudatalattid nem engedi, hiszen "nem érdemled meg", mert "ennek ára van", mert "a fák sem nőnek az égig".

Pedig a boldogság nem jutalom, hanem állapot. Nem azért történik veled valami jó, mert "megérdemelted" – hanem mert megnyíltál rá. A kérdés az: mered-e engedni, hogy megtörténjen? Ahogy Fodor Ákos egy gyönyörű haikuban írja: 

Szerelem 

ahogy a szél meglebbenti a függönyt. 

nem a függöny, nem a szél. A lebbenés. 

Az a pillanat, amikor nem elemzel, nem félsz, nem tartalékolod az örömöt későbbre, hanem egyszerűen ott vagy. Jelen vagy - a szíveddel, a lelkeddel, az egész lényeddel. Azzal a jelenléttel, amivel valóban meg tudod élni a jót. Nem az kattog benned, hogy "most boldog vagyok, de mi lesz holnap?" – hanem csak annyi, hogy érzed, a pillanat maga az élet. Az öröm nem valami, amit ki kell érdemelned, hanem valami, amit megengedhetsz magadnak.

Ha most túl sok mindenben ismertél magadra, ha rájöttél, hogy a boldogság nálad is feltételhez kötött, ne hibáztasd magad. Ezek a minták mélyen belénk kódolódtak - de lehet rajtuk dolgozni, át lehet őket írni. És amikor ez megtörténik, hirtelen azt veszed észre, hogy a világ is másképp reagál rád. Több lesz benne a könnyedség, a lebbenés, a jó. Nem azért, mert varázsoltál, hanem mert végre elhitted: megérdemled.

Ha szeretnéd felfedezni, milyen meggyőződések, hitrendszerek akadályozzák benned a jót, és hogyan tudod átírni őket, várlak szeretettel.
Segítek, hogy letehesd a "mindenért meg kell küzdeni" csomagját, és megtanuld megélni a jót – feltétel nélkül. 💛