Bizalom

Egyetlen szó, amit nem szociológiai, nem pszichológiai és nem is filozófiai oldalról szeretnék megközelíteni, hanem kizárólag személyesről. Annyi tökéletesen megírt kutatási anyag, elemzés és magyarázat létezik a témáról, hogy egyrészt teljesen felesleges volna ezeket itt elismételnem, másrészt jó részükkel amúgy sem értek egyet. Miért? Mert a legtöbb tanulmány (nagyon leegyszerűsítve) megegyezik abban, hogy a bizalom három alapelemből épül fel: érzelmi tényezőből (miért érzed azt, hogy bízol a másikban), értékelő tényezőből (mit tesz ő azért, hogy bízz benne) és időtényezőből (mennyi ideje ismered).

Épp hasonló gondolatok okán sokan úgy gondolják, a bizalom tehát valami olyasmi, amit hosszú idő alatt lehet csak kiépíteni, és egy pillanat alatt el lehet veszíteni. Szerintem viszont a bizalom ennél sokkal összetettebb és lágyabb minőségű dolog.

Ráhagyatkozás. Önmagadra - mert bízni másban csak akkor tudsz igazán, ha önmagadban is bízol. A saját érzéseidben, az intuíciódban, abban a halk, belső hangban, ami segít eligazodni az emberek között. Ami néha megmagyarázhatatlanul, de teljes bizonyossággal súgja: "ez az ember biztonságos, megpihenhetsz mellette". Jelenti azt is, hogy ráhagyatkozol a másikra. Hogy megengeded neki, hogy ott legyen veled, hogy lásson, hogy kapcsolódjon hozzád és tartson téged. Egy olyan feltétel nélküli jelenlét, amiben nem kell bizonyítanod, nem kell viselkedned, csak létezhetsz. Úgy, ahogy vagy.

Szeretetcsomag. Önmagadnak - mert amikor bízol, akkor megengeded magadnak, hogy nyitott légy, hogy megmutasd a sebezhetőségedet, és hidd el, ez az a pont, ahol igazán szerethetővé válsz. Nem tökéletesen, nem kipolírozottan, hanem valósan és egyedien. És épp ezért ajándék a másiknak is, mert amit te tudsz adni – a te egyedi minőséged, a te jelenléted, kapcsolódásod – az senki máséhoz nem hasonlítható, hiszen belőled fakad.

A bizalom egyfajta megtiszteltetés is. Amikor bízol valakiben, megtiszteled azzal, hogy beengeded a létezésedbe, hogy leengeded a falaidat és hozzáférést adsz a lelked belső szobájához – ezáltal pedig tiszteled önmagadat is, mert elismered, hogy méltó vagy szeretetre, kapcsolódásra, mélységre.

A bizalom nem gyengeség, épp ellenkezőleg: bátorság. Benne van a sérülés lehetősége, de mégis vállalod. Nem vakon, nem naivan, hanem éretten, tudva, hogy az élet nem adhat garanciát, de te mégis úgy döntesz, hogy megéled.

Végső soron a bizalom: létszükséglet. Mert igazi kapcsolódás, valódi intimitás csak ott születhet, ahol bizalom van; ahol a nyitottság, az őszinte kíváncsiság mozgat, ahol nem a múltbéli sebeidből építesz magad köré várfalat, hanem a jelened hív életre új kapcsolódásokat.

Ahol önmagadért vagy szeretve – és önmagadként tudsz szeretni.